LEPIDOPTERA - LEPKÉK

Rendkívül változatos nagyságú, alakú és szinezetű rovarok. Testüket szőrök és pikkelyek borítják. Szárnyaikon a pikkelyek olyan zárt sorokban helyezkednek el, mint a zsindelyek a háztetőn. Ha a szárnyak pikkelyzete esetleg hiányos, akkor ott üvegszerően átlátszó foltok alakulnak ki. A sokszor csodálatosan szép színüket a szőrök és pikkelyek festékanyagának köszönhetik a lepkék (kémiai színek), vagy a pikkelyek sajátságos szerkezete fényvisszaverődést idéz elő, interferencia jelenséget okoz (fizikai színek). A kémiai és fizikai színek gyakran kombinálódhatnak egymással. Sok lepke nagyon jól idomul környezetéhez úgy, hogy annak színét felveszi, vagy valamilyen környezetében található tárgyat, esetleg más élőlényt utánoz. Egyes lepkék színe pl. a fatörzs színére hasonlít, melyen pihenni szoktak. Mások falevelet utánoznak, ismét mások fullánkos hártyásszárnyúra, mérgező, vagy bűzmirigyekkel ellátott más lepkékre emlékeztetnek (Bates mimikri). Nem ritkán a különböző bűzlepkék egymást is utánozzák (Müller mimikri). - Csápjuk nagyon sokféle kialakulású lehet. Gyakori a végig közel egyforma vastagságú fonálszerő csáp, és a vége felé fokozatosan elvékonyodó sörteszerű csáp. Máskor az utolsó csápízek megvastagodtak, bunkós csáp jön létre. Az egyes csápízeken függelékek lehetnek. A függelékek alakja és elhelyezkedése szerint beszélünk fűrészes, fésűs csápról stb. Némely lepkének nagy felületű tollas csápja van. Ilyen legtöbbször a hímeken szokott kialakulni. Lábaik aránylag gyengék, inkább kapaszkodásra, mint járkálásra alkalmasak. A szabadszárnyú lepkék egy részénél az első pár láb csökevényesedésnek indult. Ezt törzsfejlődéstanilag előremutató, epidoptikus állapotnak tekinthetjük. Az ízeltlábúak törzsfejlődésében ugyanis a lábak számának redukcióját figyelhetjük meg. Gyakori az ivari dimorfizmus körükben. Ez a test vastagságában, a csápok jellegében, a szárnyak alakjában, nagyságában, színezetében egyaránt előfordulhat. Főleg a nem táplálkozó imágójú fajoknál a nőstény gyakran kevesbé mozgékony, mint a hím. A szárnyak többé-kevésbé el is csökevényesedhet. A lepkék egy része nappal, másrésze éjszaka, vagy alkonyatkor repül. Pödörnyelvükkel csak folyékony táplálékot fogyaszthatnak. Legtöbbjük virágnektárral táplálkozik, mások kedvelik a fák kicsorgó nedvét. Egyesek ürülékre, vagy erjdő, rothadó anyagokra szállnak. Jó néhány lepke imágó állapotban egyáltalán nem táplálkozik. Ezek abból a tartalék tápanyagból élnek, melyet még hernyó állapotban szervezetükben elraktároztak. - A lepkék lárváit hernyóknak nevezzük. A hernyó polypod lárva. Potrohán különböző számú, legtöbbször 5 pár álláb van. Az első két potrohszelvény sohasem visel állábat. (Különbség a levéldarazsak álhernyóival szemben!) Fejükön erőteljes rágó szájszervet találunk. A kifejlett lepkékhez hasonlóan a hernyók is igen sokféle szinűek és alakúak lehetnek. Csupaszok, vagy testfelületüket szőrzet borítja. Szőrzetük mérgező anyagokat tartalmazhat. Legtöbbjük élő növényi anyagokkal táplálkozik. A növényeket kívülről, vagy belülről rágják. Egyes kistestű hernyók a levelek belsejében fejlődhetnek ki, úgy, hogy a felső és alsó epidermiszt érintetlenül hagyják. (aknázó életmód.) Vannak száraz, elhalt növényi anyagokon és állati eredetű anyagokon élők is. Ismeretesek ragadozó, levéltetveket pusztító, hangyákkal együttélő, sőt vízi életmódot folytató hernyók is.

A lepkék belső rendszere máig sem alakult ki véglegesen. A különböző kutatók eltérően értékelik törzsfejlődéstani szempontból az egyes bélyegeket. Az nagyon valószínű, hogy a megnyúlt szárnyú lepkék ősi típusúak. Ezek első és második pár szárnya hasonló alakú, és erezete is hasonlít. A legtöbb lepke első és hátsó szárnyát valaiméfe berendezés kapcsolja össze, ami elősegíti a szárnyak közös mozgását. Ősibbnek tekinthető a kapcsolókaréj (jugum), ami az első szárnyból indul ki, és a hátsó szárny első részén levő redőbe kapcsolódik bele. Ennél sokkal elterjedtebb az akasztó tüske (frenulum), mely a hátsó szárnyból kinyúló, rendszerint vékony hegyes nyúlvány, és az első szárnyhoz csatlakozik. Ott gyakran keresztben álló szőrök, vagy pikkelyek rögzítik. A kapcsoló berendezés hiányozhat is. Ilyenek a tipikus "nappali lekék". - Sokan, főleg régebben a lepkéket két nagy csoportba sorolták: kislepkéket (Microlepidoptera) és nagylepkéket (Macrolepidoptera) különböztetnek meg.